Bodogan

Bodogán Feri és Molnár Tomi számára két fél, mintsem egy egész volt a Székesfehérvár Rallye, hiszen a szombatjuk csapnivalóan sikerült, míg vasárnap akár a kategóriagyőzelemért is harcban lehettek volna. Feri nem is tudott jókedvűen beszélni a székesfehérvári hétvégéjükről, de bízik benne, hogy a veszprémi futam után idén is kitörő örömmel foglalhatja össze a murvás tapasztalataikat. Bodogán Ferenccel beszélgettünk. 

 

Szombathelyen nem sok szerencsétek volt, munkás hétköznapjaitok lehettek a székesfehérvári rajtig…

Akadtak ráncok, amiket fel kellett varrnunk a két verseny közötti három hétben. Az Iseum Rallye-n kilazult a főtengely végén egy jeladó tárcsa, ez elállította a gyújtást, és hengerfejes lett a motor, ki kellett állnunk az utolsó gyorsaságin. Orbán Norbi pikk-pakk helyre rakta a dolgokat, eközben néhány futóműalkatrészt kicseréltünk, ami meghibásodott Szombathelyen, a Ladánkban. Más teendőnk viszont nem volt. Vártuk a Székesfehérvár Rallye-t, mivel az egyik főtámogatónk, a Volvo Ivanics székesfehérvári illetőségű (is), így számunkra hazai futam volt ez a megmérettetés.

Hogyan sikerült? Az eredményeiteket elnézve elég felemás volt a két versenynapotok. Voltak izgalmak…

Főleg a super speciálon. Az nagyon izgalmas volt, pont ezért nem is győzött meg engem, egy csöppet sem. Legfőképpen azért nem, mert nem tehettünk fel utcai gumikat, pedig a rajt előtti kb. két órás várakozás közben lett volna rá lehetőségünk bőven. Én nem vagyok ahhoz hozzászokva, hogy slickekkel látványosan, keresztbe menjünk. Nem akartam szétrúgni az autót, de egyszer-egyszer mégis elkapott a hév, ám nem tudtunk szépen autózni. Ezért nem tetszett nekem a fehérvári belváros szívében kijelölt pálya. Szombaton rosszul kezdődött a napunk, mert elgumiztuk magunkat, túl kemény keverékű abroncsokat választottunk, és néhány apróbb technikai hiba is hátráltatott minket. Ezek miatt eléggé lemaradtunk Gurigáéktól. Több, mint 50 másodperccel húztak el tőlünk, ha az emlékeim nem csalnak. Négy gyorsaságin keresztül csak a hátrányt gyűjtöttük, volt egy megforgásunk is, nem úgy alakultak az eredmények, ahogyan azt elképzeltük, ezért este mérgesek voltunk. Vasárnap jobban alakult a rajt, kalandmentesen autóztunk, próbáltunk javítani, biztató volt a teljesítményünk és eltaláltuk végre a gumizást is, aminek köszönhetően sikerült három szakaszt megnyernünk, a géposztályunkban. Megkezdtük a felzárkózást, de az utolsó gyorsasági elmaradt, pedig ott szerettünk volna még faragni a hátrányunkból. Ha csak a vasárnapot vesszük figyelembe, akkor mindössze egyetlen másodperc volt a hátrányunk, a kategóriagyőztes Ifj. Kerék-Bata páros mögött. A második körünk nagyobbik felét hátsó fékek nélkül abszolváltuk. Valahol szivárgott a rendszer, beesett a fékpedál, ezért inkább lekötöttük a hátsó fékkört, három szakaszon csakis az első fékek lassítottak minket. Utólag azt mondom, hogy nagyon nem hátráltatott ez a hiba minket. A nézőket és a szponzorainkat igyekeztünk maradéktalanul kiszolgálni. Akármennyire is jól alakult a vasárnapunk, nem éreztem magamon a motiváltságot, csak a verseny vége felé. A szombati napunk nagyon a kedvemet szegte. Az eredménnyel nem voltunk elégedettek, a géposztályunk második helyén zártunk, de több, mint 52 másodperccel lemaradva az elsőtől. Az ORC abszolút értékelésében a tizedik hely lett a miénk. Kizárólag a csapatunk munkájával, az időjárással és a power stage-en szerzett három plusz pontunkkal lehettünk elégedettek.

Készültök Veszprémbe?

Igen, megpróbáljuk, igyekszünk rajthoz állni, dolgozunk még rajta, de már leadtuk a nevezésünket. Minden nehézsége ellenére kedveljük a Veszprém Rallye-t, mert akárhányszor Veszprémről beszélgetek veled, mindig mosolygok, jól szoktak sikerülni a veszprémi futamaink. A legjobban 2014-ben mosolyogtunk, amikor abszolútban is megnyertük a Veszprém Rallye-t, a Rallye2 Bajnokságban. Nem lesz ez rossz most sem. Szeretjük a murvát, úgyhogy nagyon várjuk már a Balaton parti futam rajtját.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

 

Laroco Sport Website, by Umbrille